I.
Kiséletrajz, kispályakép


Baranyai Bosnyák István* 1940. okt. 8-án született a magyar – sokác Darázson/Dražon (Horvátország – Baranya/Drávaszög). Anyja Persits Mária háztartásbeli, apja János kisiparos.

1947-52 között a szülőfalu ötosztályos magyar tannyelvű elemi iskolájának, majd a szomszédos Vörösmarty nyolcosztályos magyar Algimnáziumának a tanulója (1952-55). Első magyartanára, Baranyai Schneider Júlia valójában itt indítja el az írástudói pályán egy sikeresnek talált iskolai dolgozatának közreadásával a zágrábi Magyar Képes Újságban (1954).

1955-1960 között a szabadkai magyar tannyelű Tanítóképző diákja, szűkebb pátriájának, közelebbről a Horvátországi Magyar Kultúrszövetségnek az ösztöndíjasaként. Magyartaná-ra és osztályfőnöke a II-IV. tanévben Bori Imre volt. Itt közölte egyik korai versét a helyi 7 Nap.

1960-64. az egyetemista évek időszaka az újvidéki Bölcsészettudományi Kar 1959-ben létesült Magyar Tanszékén. Az ösztöndíjat ez idő alatt a szülőfalu „kommunája” (tkp. községe) biztosítja, magyartanárai pedig Sinkó Ervin, B.Szabó György és Bori Imre. A viszonylag korán elkezdett publikálást eközben az Ifjúság című, tartományi hatósugarú hetilapban és Symposion c. irodalmi mellékletében, valamint a Magyar Szóban és a Hídban folytatja, s itt jelenik meg első nagyobb írása, a Tizennégy nap Hungáriában c. folytatásos útinapló szerb nyelven is, a Polja c. újvidéki folyóiratban. A háború előtti (1934-1940) Híd-ról írt tanulmányát 1961-ben az Újvidéki Egyetem köztársaságnapi pályadíjával jutalmazzák, egy szintén pályázatra készült könyvkritikája pedig Tribün-díjban részesül (1962). A Sinkó Ervin mentorálásával készített egyetemi diplomadolgozatát „Írás a [két háború közötti] Vajdaságban. Széljegyzetek a »vajdasági irodalom« margójára” címen 1964 júniusában védi meg a Tanszéken.

Egyetemi tanulmányai idején, 1962 szeptemberétől 1964 decemberéig a Symposion c. irodalmi-kritikai újságmelléklet szerkesztője s az Új Symposion c. művészeti-kritikai folyóirat elindításának előkészítője a melléklet szerkesztőbizottságával (Bányai János, Domonkos István, Gerold László, Fehér Kálmán, Utasi Csaba, Végel László).

1965 január-márciusában az induló Új Symposion alapító fő- és felelős szerkesztője, két kurta lemondó nyílt levél közzététele után pedig a laskói (Baranya/Drávaszög) Petőfi Sándor Általános Iskola magyartanára.

*

1967 januárjában, a katonai szolgálat letöltése után az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék irodalomtörténész-asszisztensévé nevezik ki. Itt védi meg disszertációját (Etika és forradalom Sinkó Ervin életművében, 1974) s nyeri el az irodalomtudományok doktora c. szakmai rangfokozatot. Megszakítás nélkül a Tanszék asszisztense (1967-76), docense (1976-82), rendkívüli tanára (1982-87) és rendes tanára (1987-2001) a nyugdíjaztatásáig. Oktatóként a Régi magyar irodalom, Magyar népköltészet és Folklorisztika c. tanszéki tárgyakat vezeti, irodalomtörténészként pedig a XX. századi magyar irodalom és a XIX-XX. századi magyar – délszláv irodalmi kapcsolatok projektumaiban vesz részt munkatársként és/vagy témafelelősként. Vendégtanárként közreműködik a szabadkai Tanárképző Főiskola és az eszéki Pedagógiai Egyetem magyartanárképző munkájában is (1974-76; 1982-86).

Asszisztensként, másodállásban, az induló újvidéki Hungarológiai Intézet tudományos titkára és A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei (HITK) első olvasószerkesztője (1969-74). A Tanszék és az Intézet 1976-ban bekövetkezett egyesítésével létesült felsőoktatási-kutatói integrált intézménynek, a BTK keretében működő Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetének egy megbízatási időszakban az igazgatója s a Hungarológiai Közlemények (HK) fő- és fel. szerkesztője (1981-83), ill. a Tanulmányok c. tanszéki évkönyv fel. szerkesztője (1982-84) és az Értekezések, monográfiák c. intézeti könyvsorozat elindítója (1982-85).

Egyetemi pályáján több anyaországi tanulmányúton vett részt (Debreceni Nyári Egyetem, 1968; az MTA Irodalomtudományi Intézete reneszánsz kutatócsoportjának sárospataki konferenciája, 1969; ún. cserenapok a szegedi JATE-n és a pécsi Janus Pannonius Tanárképző Főiskolán, 1971-73; háromhavi szakmai specializáció – tkp. disszertáció-véglegesítő kutatómunka – az MTA Irodalomtudományi Intézetében, 1974). Ugyanakkor mintegy negyedszáz vajdasági, anyaországi és nemzetközi tudományos értekezleten, szakmai tanácskozáson és kongresszuson szerepel referátummal (A szabadkai Üzenet szervezésében: Irodalom és forradalom, 1974; a Létünk szervezésében: Híd-konferencia, 1984; az újvidéki Magyar Tanszék, Hungarológiai Intézet és a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete szervezésében: Petőfi-konferencia, 1973; Kalangya-értekezlet, 1973; Ady-konferencia, 1977; József Attila-értekezlet, 1980; nemzetközi komparatisztikai értekezlet, 1982; Vuk Karadžić-konferencia, 1987; nemzetközi folklorisztikai értekezlet, 1989; az MTA Irodalomtudományi Intézete szervezésében: avantgárd-konferencia, 1974; nemzetközi tudományos értekezlet a XX. századi szocialista irodalmakról, Visegrád 1979; Krleža-konferencia, 1982; magyar – délszláv kapcsolattörténeti értekezlet, 1984; a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (Bp.) szervezésében: III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, Szeged 1991; IV. Kongresszus, Róma – Nápoly 1996; V. Kongresszus, Jyväskyla – Finnország 2001).

*

Újvidékre való visszatérése után, 1967 és 1973 között tovább-ra is részt vesz az Új Symposion szerkesztési munkálataiban, egyebek közt társszerkesztő (1967. szept. – dec.), a Sinkó Ervin Munkaév rovatszerkesztője (1968. jan. – dec.), szerkesztőbizott-sági tag (1969. szept.), ill. a Centrifugális sarok c. vitarovat szerkesztője (1969. okt. – 1971. dec.) minőségben, ezenkívül pedig több tematikus (Sinkó- és B. Szabó-) számot is szerkeszt a folyóiratnak.

1970-ben nyer felvételt Szerbia Írószövetségébe és Vajdaság Íróegyesületébe, 1990-ben pedig a Magyar Írószövetség külhoni-, majd rendes tagságába (1993). Vajdaság Íróegyesülete tagjaként számos tartományi, szerbiai és országos rendezvényen szerepel előadóként („A népfelszabadító háború és forradalom Vajdaság nemzetei és irodalmaiban”, 1981; Sinkó Ervin-konferencia, 1989; Danilo Kiš-konferencia, 1990; „A vajdasági kultúra napjai Szlovéniában”, 1980; Vajdasági magyar írók estje Szerbia Írószövetsége belgrádi tribünjén, 1982), s tevékenyen vesz részt Jugoszlávia Írószövetsége néhány országos rendezvényén is (Vrdniki tanácskozás, 1977; újvidéki konferencia „Az irodalmi jugoszláviaiság” témaköréről, 1986., stb.).

*

Alkotói pályája négy és fél évtizede alatt szépirodalmi, publicisztikai, kritikai és irodalomtörténeti írásai és interjúi számos napi- és hetilapban láttak napvilágot: Magyar Szó, Ifjúság, Képes Ifjúság, Dolgozók, Családi Kör, Napló, Symposion (heti, majd kétheti újságmelléklet) – Újvidék; 7 Nap (Szabadka), Magyar Képes Újság (Zágráb/Eszék); Dunántúli Napló (Pécs), Magyar Hírek, Magyar Nemzet (Bp.); A Hét (Bukarest); Dnevnik, Index, Misao/Gondolat, Savez omladine, Most – Novi Sad; Subotičke novine (Subotica), NIN (Bgd.). Folyóiratok, évkönyvek sokasága is közli munkáit: Új Symposion, Híd, A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, Hungarológiai Közlemények, Tanulmányok – Újvidék; Üzenet, Létünk, Oktatás és Nevelés, Symposion (folyóirat, 1993-tól) – Szabadka; Kritika, Literatura, Nyelvünk és Kultúránk, Hitel, Valóság – Bp.; Forrás (Kecskemét), Új Forrás (Tatabánya); Polja, Godišnjak Filozofskog fakulteta u Novom Sadu, Letopis Matice srpske, Bulletin scientifique – Novi Sad; Rukovet (Subotica), Dometi (Sombor); Gordogan, Prolog, Forum – Zgb.; Lica (Sarajevo).

Alkotói munkásságát eközben több napi- és hetilap kritikusa értékelte a Magyar Szó, Képes Ifjúság, Dolgozók – Újvidék; 7 Nap (Szabadka); Magyar Képes Újság (Eszék); Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Új Tükör – Bp.; A Hét (Bukarest); Studio (Zgb.) hasábjain, s a periodika szakkritikája is számottevő a pályakép alakulása során: a Híd, Új Symposion, Bilten Pokrajinskog zavoda za izdavanje udžbenika – Újvidék/Novi Sad; Üzenet (Szabadka); Mozgó Világ, Magyar Narancs, Irodalomtörténeti Közlemények, Hungarológiai Értesítő, Színház – Bp.; Tiszatáj (Szeged), Forrás (Kecskemét), Somogy (Kaposvár), Alföld (Debrecen) közölt a munkáiról egy vagy több szakvéleményt.

*

Alkotói tevékenységéhez szervesen kötődik résztvállalása az irodalmi, művelődési és tudományos közéletben. Ilyen szempontból különösen fontosnak látszik a jugoszláviai rendszerváltás vajúdása idején életre hívott első, akkor országos hatósugarú, ti. a szlovéniai/muravidéki, horvátországi/drávaszögi és vajdasági magyar értelmiségieket egyaránt átfogó civil szervezet, a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság (JMMMT) megalapítása és istápolása egy teljes évtizeden át (1990-2000). A Társaság alapító-operatív, 2000-től pedig csak tiszteletbeli elnökeként másfél évtizeden át szerkesztette a kis híján 100 kötetet publikált társasági Kiskönyvtár másfél tudatnyi önálló műfaji-tematikus könyvsorozatát is (1991-2006). A JMMT mellett a balkáni háborús évtized alatt létesült három délvidéki rokontársulásnak, nevezetesen a Magyarságkutató Tudományos Társaságnak, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaságnak és a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégiumnak is a kezdeményező-alapító tagjai közé tartozott, míg az anyaországi rokon civil szervezetek közül a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak már 1977 óta rendes-, az Anyanyelvi Konferenciából kinőtt Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának pedig alapító tagja is volt (Esztergom, 1992). 2000-ben az MTA külhoni köztestületi tagjává választották.

Munkásságáért Tribün-díjban (1962), Zsáki József-díjban (1987), Szenteleky-díjban (1994), a Milošević-rezsim bukása után pedig a Szerbiai Közművelődési Közösség aranyjelvényében részesült (2001).

*

Szubjektív postscriptum). – Nyugdíjaztatása óta (2001) négy ország polgára és kettős-, hármas-, sőt potenciálisan négyes állampolgára és öntevékeny utazó kiskövete egy egzotikus pannon-balkáni térségen: Vajdaságban/Szerbiában (Bácsföldvár – Holt-Tisza), a Magyar Köztársaságban (Zugló – Törökőr), Crna Gorában (Sutorina – Cattarói/Kotori öböl) és Horvátországban/Baranyában (Drázs – Katolikus temető). Ez utóbbi ország utóbbi falvának utóbbi cintermében alanyi jogon illeti meg az állampolgárság: a születés és elmúlás jogán.


Aminek jogán és okán az életműsorozata beindulása óta (2006) a Baranyai írói nevet viseli a megkurtított-iniciálés polgári személynév előtagjaként. Világhálós modern halászainak nyilván nem kis örömére, nem kis bosszúságára. Mea culpa. Mea maxima culpa.

Zugló, 2008 tavaszán

B.B.I.

* 2006-ig, az életműsorozat elindításáig az elérhetőség csupán Bosnyák vezetéknéven lehetséges.